Mozoo
Sok-sok esztendvel ezeltt lt Knban egy Mozoo nev derk ember. Volt kis hzikja virgos kerttel, meg egy darab fldecskje, melyet szorgalmasan mvelt, hogy szegny reg anyjt eltarthassa ahogy lehet.
Az regasszony sokszor mondta a finak, hogy hzasodjk meg, de az hallani sem akart a dologrl, mert azt tartotta, hogy amg desanyja l, kell, hogy neki szentelje az lett. Tenyern hordta az regasszonyt, s a szembl olvasta minden kvnsgt.
Elgondolhatjtok ht, mit rzett Mozoo, amikor desanyja vratlanul slyos betegsgbe esett. Mozoo buzgn imdkozott, elhozta a legdrgbb orvossgokat, de az regasszony nem lett jobban. Be kellett ltniuk, hogy a flgygyulshoz nincs remny.
Tlbe fordult az id, h bortott el mindent. Egy nap gy szlt a fihoz az regasszony:
- h, csak mg egyszer ehetnk fiatal bambuszhajtst. Azt hiszem, hogy visszaadn az ermet. gy szeretnk mg egyszer flkelni az gybl, hogy melld lhessek, des fiam.
Mozoo erre nagyon elszomorodott.
- h, tudnk csak friss hajtsokat tallni! - gondolta magban - De hiszen ilyen idben hol is volna friss bambuszhajts?
Anyja eltt azonban nem akarta elrulni csggedtsgt, vette ht a kapjt, bcst intett gyngden s biztatta az regasszonyt, hogy hamarosan meghozza, amit kvn.
Nehz szvvel lpett ki a hzbl, keresztlhaladt a kerten, amelynek vgben llt egy bambuszcserje. Odatartott egyenesen, elkotorta kapjval a havat, jllehet tudta, hogy hibaval munkt vgez.
De csodk csodja! Alig takartotta el a havat, ltta, hogy egsz csom friss bambuszhajts van a cserjn, oly szp hajtsok, amilyeneket mg sohasem ltott. Gondosan s gyngden leszedett annyit, amennyi ebdre kellett, s flvitte a hzba. Azutn elksztette gy, amint az anyja kvnta. Az regasszony valban flfrisslt a friss bambuszhajtstl, j erre kapott, nemsokra mr az gyt is elhagyhatta, s mg sok ven t lt boldogan a fival, aki gyermeki ragaszkodsnak oly szp bizonysgt adta.
|